“Tessék, kimondtam.” – 1. rész

A cím – ahogy a cikk is – egy idézet Martin Brundletől, kitalálható, hogy az egész két utolsó szava. Az eredeti nyilatkozat, amely Michael Schumacher és Mika Hakkinen analitikus összehasonlítása keretében nagyon sok érdekes dolgot feltár mindkét versenyzőről és közöl majd egy konklúziót is, valamikor a 2001-es szezon előtt született.

Martin Brundlet nem kéne bemutatnom, megérdemli, hogy ismerjük a pályafutását. Most csak röviden vázolnám. 1983-ban Ayrton Sennával együtt a rangos Brit F3 kiemelkedő alakjai voltak, mögötte lett szorosan második 6 győzelemmel. Együtt léptek aztán fel a Forma-1-be. A balszerencse ugyan meggátolta abban, hogy a királykategóriában is győzelmet könyvelhessen el magának, de nincs miért szégyenkeznie. Forma-1-es pályafutása során 98 pontot szerzett (abban az érában, amikor még csak az első 6-ot pontozták) és 9-szer állhatott a dobogón, holott sosem volt bajnoki autója. A McLarenhez is akkor került, mikor az a legmélyebben volt a gödörben, de az, hogy egy ilyen csapat is, mint a McLaren leszerződtette, mutatja, nem egy tehetségtelen pilótáról van szó. F1-hez kapcsolódik, hogy ’84-ben, tehát pályája elején volt egy súlyos balesete, eltörte a bokáit és mindkét lábfejét (Dallas Grand Prix, Tyrrell). Más sorozatokban viszont felért a csúcsra; 1988 World Sportscar Champion lett rekordpontszámmal (ebből a rangos szériából jött Michael Schumacher a Forma-1-be). 1990-ben pedig Le Mans 24-et nyert a Jaguar számára egy XJR-12-t vezetve. A Forma-1-ben ’84-től ’89-ig és ’91-től ’96-ig versenyzett. 1997-től az ITV szakkommentátora volt, és mióta a közvetítés joga a BBC-hez került, azóta nekik dolgozik hasonló feladatkörben.

Martin és Alex Brundle

Martin Brundle:

>>Michael Schumacher és Mika Hakkinen a Forma-1 legjobbja jelenleg. De nem kell, hogy elmondd nekem, hogy ‘hát persze, mert az eredményeik magukért beszélnek’. Az általános vélemény azt mondja, Michael No. 1, Mika No. 2. De mint minden a Forma-1-ben, ez sem ilyen egyszerű. Jól ismerem mindkét embert. Michael csapattársa voltam a Benettonnál 1992-ben és Mika csapattársa a McLarennél ’94-ben. És az ITV Sport kommentátoraként is az a munkám, hogy analizáljam őket és beszélgessek velük immáron 4 éve.

Szóval ki a jobb az én nézőpontom szerint? Nos, ez nagyon nehéz döntés.

Michael hihetetlenül magabiztos; mindig az volt. Emlékszek egy bizonyos megbeszélésre ’92-ből. Tom Walkinshaw, Ross Brawn, Rory Byrne és magam mindannyian egyetértettünk egy bizonyos stratégiában, amire Michael, az első teljes szezonjában, azt mondta, “Nem, nem értek egyet.” Nem volt egy bonyolult dolog, de Michael bizonyíthatóan tévedésben volt. Szinte komikus volt, tényleg. De amit különlegesnek találtam, hogy kész volt vitába szállni minden tapasztalat ellen. Ez lenyűgözött. És ami mégjobban, hogy miután a tévedése nagy nehezen meg lett neki magyarázva, jóindulatúan azt mondta; “Elnézést! Igazatok volt. Tévedtem.”

A pályán kívül kedves fickó, de a pályán könyörtelen. Számos alkalommal próbált letolni a pályáról ’92-ben. De újra csak, egy napon ’95-ben, amikor még mindig a Benettonnál volt én meg a Ligier-hez szerződtem, egy vacsora alatt ezt mondta; “Rájöttem, hogy milyen szemét dolog volt úgy harcolnom a csapattársam ellen, mint akkor ’92-ben.” Szóval ő nem az az arrogáns és zárkózott bajnok, amilyennek az emberek beállítják.

Ő mindig gondolkozó volt, már a kezdetekben is. Emlékszem a ’92-es Spára, amikor üldöztük egymást az esőben, ő volt elöl. Ahogy végigjöttünk a[z Eau Rouge -] Raidillon-on, nagyon sok tapadást éreztem és gondoltam; “Bemegyek a slickekért.” Néhány kanyarral később a Pouhonnál ugyanezt éreztem és mondtam magamban “Igen, ebben a körben [bemegyek]” Aztán Michael lesodródott a pályáról a Stavelot-nál, de összeszedte a nedves füvön, épphogy elkerülve a korlátot – sose fogom tudni hogy csinálta – és úgy gondoltam “talán mégsincs olyan sok tapadás, teszek még egy kört.” Tudtam, hogy Thierry Boutsen már bepróbálta a slicket és azonnal csúnyán össze is törte [az autót]. Tehát, a boxbehajtó bejárata a Bus Stop után volt abban az időben, és Michael a nyakamon volt – nagyon rajta ahogy fékeztünk ahhoz a nehéz sikánhoz érve. És mégis mit csinált; vizsgálgatta a hátsó abroncsaimat! Tudod, nagyon nehéz megvizsgálni a sajátodat, mert az egyenesekben csak homályt látsz; a kanyarokban meg nem igazán akarod túl sok ideig a tükröt nézni. Eléggé el vagy foglalva az előtted lévő nézettel. És ez egy nagyon okos dolog volt Michaeltől, a pillanat hevében úgy, hogy azelőtt hagyta el a pályát egy gyors kanyarban. Mindezt Spában, és esőben. Rendkívüli!

Természetesen, Michael látta az abroncsaim károsodását és úgy döntött, hogy felteszi a slicket, amit nekem is meg kellett volna lépnem. És meg is nyerte a futamot. Ezek azok a kulcsfontosságú pillanatok, amelyek különbséget tesznek a jónak lenni és a nagyszerűnek lenni között. Úgy gondolom, hogy ez a sztori megmutatja a mentális kapacitást, amije volt ahhoz – már akkor, az első teljes F1-es szezonjában -, hogy a határon vezessen egy F1-es autót és ugyanabban az időben analitikusan gondolkozzon arról ami körülötte folyik.

Mika egy nagyon különböző ‘fajta’. …<<

Folytatása következik

Ha tetszik a cikk vagy fel akarod hívni mások figyelmét, hogy mekkora hülyeségeket írok és milyen igénytelenül, linkeld, hogy mások is tudják. A WordPress nem korlátozza a blog sávszélességét.

7 thoughts on ““Tessék, kimondtam.” – 1. rész

  1. Klassz az oldal szeretem is bar javareszt megelegszem a hirlevellel es ritkan kattintok ide. De nem is ez a lenyeg hanem hogy szerintem ne tördeld a cikkeket. Nyilvan megvan az egesz es most egy gondolat menet közepen abba hagyod. Bosszanto. Persze jo varni is a folytatast de ilyen inseges idokben az a jo minnel több az info! Mindegy is mirol csak F1 legyen. Szoval ne szorakozz hogy 1. resz meg 2. resz. Ide az egesszel!

    • Ez most kényszerű okból van, nem volt időm tovább jutni vele, holnap megpróbálom befejezni. Elnézést a daraboltságért! :(

      Ez kb. a negyede, ami mutatja, hogy elég hosszú. Plusz időigényes úgy lefordítani, hogy jól átadja az eredeti hangulatát és stílusát.

  2. Ehhez csak annyit, hogy MS > Mika
    Nyilván a Ferraris vér beszél belőlem, de jól elmondta az angol, hogy miért is olyan jó MS. Hakkinen csak akkor volt különleges, mikor az autója is az volt.

  3. Pingback: “Tessék, kimondtam.” – 2. rész « Hunnylander's Blog

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s