“Tessék, kimondtam.” – 3. rész

Folytatás innen

A cím – ahogy a cikk is – egy idézet Martin Brundletől, kitalálható, hogy az egész két utolsó szava. Az eredeti nyilatkozat, amely Michael Schumacher és Mika Hakkinen analitikus összehasonlítása keretében nagyon sok érdekes dolgot feltár mindkét versenyzőről és közöl majd egy konklúziót is, valamikor a 2001-es szezon előtt született.

Martin Brundlet nem kéne bemutatnom, megérdemli, hogy ismerjük a pályafutását. Most csak röviden vázolnám. 1983-ban Ayrton Sennával együtt a rangos Brit F3 kiemelkedő alakjai voltak, mögötte lett szorosan második 6 győzelemmel. Együtt léptek aztán fel a Forma-1-be. A balszerencse ugyan meggátolta abban, hogy a királykategóriában is győzelmet könyvelhessen el magának, de nincs miért szégyenkeznie. Forma-1-es pályafutása során 98 pontot szerzett (abban az érában, amikor még csak az első 6-ot pontozták) és 9-szer állhatott a dobogón, holott sosem volt bajnoki autója. A McLarenhez is akkor került, mikor az a legmélyebben volt a gödörben, de az, hogy egy ilyen csapat is, mint a McLaren leszerződtette, mutatja, nem egy tehetségtelen pilótáról van szó. F1-hez kapcsolódik, hogy ’84-ben, tehát pályája elején volt egy súlyos balesete, eltörte a bokáit és mindkét lábfejét (Dallas Grand Prix, Tyrrell). Más sorozatokban viszont felért a csúcsra; 1988 World Sportscar Champion lett rekordpontszámmal (ebből a rangos szériából jött Michael Schumacher a Forma-1-be). 1990-ben pedig Le Mans 24-et nyert a Jaguar számára egy XJR-12-t vezetve. A Forma-1-ben ’84-től ’89-ig és ’91-től ’96-ig versenyzett. 1997-től az ITV szakkommentátora volt, és mióta a közvetítés joga a BBC-hez került, azóta nekik dolgozik hasonló feladatkörben.

Martin és Alex Brundle

Martin Brundle:

>>Extremitásban kifejezve, Mika kevesebbet hibázik. Csapattársként hajlamos vagy fókuszálni a márkatársad teljesítményére a ‘heroikus’ kanyarokban – ultragyors helyeken, mint az Eau Rouge [Spa], 130R [Szuzuka] és így tovább – és nincs kétség afelől, hogy mindkét ember extrémen bátor volt az ilyen helyeken. Még mindig azok. De kettejük közül Mika volt az, aki igazán megragadta a figyelmemet a ‘falfehérítő, tartsd-a-lélegzeted-és-imádkozz tanszéken’. Nézed a telemetria vonalait és kérdezed magadtól, “Hogyan lehetséges ez? Hogy képes ezt megtenni?” Száraz időmérőn kikerekítette a szememet egy párszor. Michael következetesebb (konzisztensebb) volt, többször mindig ott, minden kanyarban, minden körben.

Azonkívűl, gyakorta nagyon keveset lehet nyerni a gyors kanyarokban. A lassú kanyarok – hosszú második vagy harmadik fokozatú kanyarok, amelyekben sokkal több időt töltesz, mint például a szupergyors ötödik vagy hatodik sebességfokozatú villámkanyarokban – ahol igazi idő nyerhető. Mindkét versenyzőnek igazán fantasztikus képessége van magasan tartani az apex minimum sebességet a nyilvánvalóan egyenesebb [vagy egyszerűbb; straightforward] kanyarokban – megelőzni egy V-formájú süllyedést a telemetriájuk pályasebesség vonalában, ha úgy tetszik. Mindkettőjüknél az apex lassulás ki van símítva – inkább U-szerű, mint V – pedig ritkán láttam ilyet. Csak úgy egy néhány mérföld per órát hozhat, de konzisztensen ott van és jelentős összegződő különbséget eredményez.

Hogyan érhető ez el? Mika lágyan használja a pedálokat. Nem fékezett mindig később, mint én – sőt valójában gyakran én fékeztem később, mint Mika és úgy gondolom, hogy David Coulthard is így teszi jelenleg – de Mika nagyon jó a gáz és fék adásának és elvételének szinkronizálásában.

Michael szintén erős ezen a területen, de ő szereti kormányozni/irányítani [steer] az autót a gázadással egy kicsit jobban, mint Mika teszi. Ő nem annyira folyékony. A végeredmény rendkívül hasonló: egy magasabb apex minimum sebesség, és a képesség úgy odarakni az autót az apexhez, hogy gázadáskor az autó hamarabb és jobban egyenesre álljon – tehát hamarabb és gyorsabban képes kigyorsítani a kanyarból.

Megint, Mika az, aki egy kicsivel jobb ebben. Ő mindig képesnek tűnt virtuálisan teljes gázt adni nagyon korán és mindezt kevesebb kerék-kipörgéssel, mint ami nekem volt kevesebb gázzal. Nagyon alaposan megnéztem ’94-ben, és úgy gondolom, a kulcs az volt és maradt – az a néhány foknyi kontrollált csúszás, amit ad az autónak a bekanyarodáskor [turn-in]. Ha oldalazol, időt vesztesz, de most nem erről beszélünk ez esetben. Arról beszélünk, hogy megérkezünk egy kanyarhoz, adunk egy darabka attitűdöt és elrugaszkodunk abból, ahelyett, hogy korrigálnánk azt. Michael valami hasonlót ér el, azáltal, hogy izgatja az autó hátulját a gázpedállal. És most diagram papírokról beszélek – telemetria, számítógépek, tudomány, tény. Fekete és fehér. Ez a két srác képes fenntartani a lendületet többször, mint a többiek nagyrésze képes.

És lassú kanyarokban – olyan helyeken, mint a Club Silverstone-nál – ez igazi kézzelfogható hasznot hoz. Habár az enyhén eltérő megközelítésük hasonló eredményeket ér el, Mika technikája egy kicsit símább – az eredmény, következtethetően az, hogy Michael keményebben használja az abroncsait. Az utóbbi időben ez segítette őt az időmérőn. Képes a kemény abroncsokat hamarabb az üzemi hőmérsékletre juttatni, mint Mika képes, de ez visszaüthet a verseny folyamán, ha az abroncs-elhasználódás egy faktor.

Mika jobban maximalizálja a pálya szélességét, mint bárki más – de megint, Michael nagyon közel van. Eltérő módokon ‘szélesítik’ a pályát, könnyítik a versenyvonalat. Mika egy nagyon széles vonalról fordul be – nem fél a pályát határoló fehér vonalakon se fékezni (kivéve ha vizes, természetesen, akkor így tenni végzetes). Valójában még a festéket használja is indítani azt az attitűdöt, amit korábban említettem. Sőt, időmérőn Mika néha még a fűre is megy a kanyarbejáraton [on entry]. Michael egy szűkebb szögből közelíti meg a kanyarokat, de gyakran több apex kerékvetőt használ Mikánál – különösen időmérőn.

Összefoglalva, tehát, Mika a jobb időmérőző. […]<<

Folytatása következik…

Ha tetszik a cikk vagy fel akarod hívni mások figyelmét, hogy mekkora hülyeségeket írok és milyen igénytelenül, linkeld, hogy mások is tudják. A WordPress nem korlátozza a blog sávszélességét.

Shortlink: http://wp.me/pzSiv-kh

One thought on ““Tessék, kimondtam.” – 3. rész

  1. Pingback: “Tessék, kimondtam.” – 4. rész « Hunnylander's Blog

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s