“Tessék, kimondtam.” – 4. rész

“Tessék, kimondtam.” – 4. rész

Folytatás innen

A cím – ahogy a cikk is – egy idézet Martin Brundletől, kitalálható, hogy az egész két utolsó szava. Az eredeti nyilatkozat, amely Michael Schumacher és Mika Hakkinen analitikus összehasonlítása keretében nagyon sok érdekes dolgot feltár mindkét versenyzőről és közöl majd egy konklúziót is, valamikor a 2001-es szezon előtt született.

Martin Brundlet nem kéne bemutatnom, megérdemli, hogy ismerjük a pályafutását. Most csak röviden vázolnám. 1983-ban Ayrton Sennával együtt a rangos Brit F3 kiemelkedő alakjai voltak, mögötte lett szorosan második 6 győzelemmel. Együtt léptek aztán fel a Forma-1-be. A balszerencse ugyan meggátolta abban, hogy a királykategóriában is győzelmet könyvelhessen el magának, de nincs miért szégyenkeznie. Forma-1-es pályafutása során 98 pontot szerzett (abban az érában, amikor még csak az első 6-ot pontozták) és 9-szer állhatott a dobogón, holott sosem volt bajnoki autója. A McLarenhez is akkor került, mikor az a legmélyebben volt a gödörben, de az, hogy egy ilyen csapat is, mint a McLaren leszerződtette, mutatja, nem egy tehetségtelen pilótáról van szó. F1-hez kapcsolódik, hogy ’84-ben, tehát pályája elején volt egy súlyos balesete, eltörte a bokáit és mindkét lábfejét (Dallas Grand Prix, Tyrrell). Más sorozatokban viszont felért a csúcsra; 1988 World Sportscar Champion lett rekordpontszámmal (ebből a rangos szériából jött Michael Schumacher a Forma-1-be). 1990-ben pedig Le Mans 24-et nyert a Jaguar számára egy XJR-12-t vezetve. A Forma-1-ben ’84-től ’89-ig és ’91-től ’96-ig versenyzett. 1997-től az ITV szakkommentátora volt, és mióta a közvetítés joga a BBC-hez került, azóta nekik dolgozik hasonló feladatkörben.

Martin és Alex Brundle

Martin Brundle:

>>Összefoglalva, tehát, Mika a jobb időmérőző. A McLarennél úgy neveztük, hogy “megpengetni a három csengőt” – ami mindhárom szektor remek teljesítését jelentette. Mika briliáns volt ebben, most pedig már még jobb. Képes felépíteni egy igazán látványos kvalifikációs kört. Megint, egy Mika pole kör sima lesz, metsző és hibátlan – míg a Michael féle egy kicsit egyenetlenebb. Túlfőzheti egy kanyarban és elveszít egy tizedet. Így is pole, csak nem annyira tökéletes.

Az előzést és lekörözést tekintve mindketten extrém jók. Nem tudnék választani a kettő közül. Michaelnek van egy kis előnye azzal, hogy az autója piros. Komolyan így gondolom. Felbukkan a tükörben úgy, ahogy egy szürke autó sohasem tud. És most Sennára gondolok: egy csillogó sárga sisak kibukkanva egy csillogó narancssárga forma-1-es autóból. (Brundle ezzel a mondattal a Camel szponzorálta Team Lotus Hondára utal, amit Ayrton Senna 1987-ben vezetett.)


Ha a Senna-McLaren kombinációt vesszük 100% megfélemlítésnek, akkor a Schumacher-Ferrari 95% és a Hakkinen-McLaren 90%. Ha Michaelnek van ‘egy rés a páncélzatán’, az a rajtja. Nem jó ebben. A Benettonnál Michael előbbre tudta magát kvalifikálni nálam, de tudom, hogy leste a tükreit a rajtnál.

Eredményként elengedett és/vagy beleszaladt sokakba az első körben, miközben próbálta kitalálni, hogy én hol leszek az első kanyarnál. (Ez egy érdekes megjegyzés; ha zúzunk is, ha úgy adódik, de lehetőleg nem a csapattársunkat, mert az hatalmas blamázs és jön érte a fejmosás és egyéb büntetések a csapattól.) Mika nagyszerű rajtoló. A rajtolás a fejről szól. Oké, ügyesség is kell, egyensúlyozni a fordulatszámot, a kuplungot, a gázt és egyebek – de ez eléggé mechanikus feladat, ez az igazság. Az igazi probléma mindezt nyomás alatt csinálni – és a nyomás a Michael és Mika féléknek igencsak nagy. Mika rajtja a barométer amivel mindenki más a mai F1-ben mérheti a sajátját, míg Michael számára a rajt csak folyamatos problémaforrás. Nem csak azért mert az ebben való közepes teljesítés miatt helyeket veszít az első kanyar előtt, hanem mert ez balesetbe sodorja. Túl gyakran hátrafelé megy a mögötte lévő autókhoz képest, ami olyan első-kanyar zúzásokhoz vezet, mint Hockenheimben és Ausztriában tavaly. És ez az, amiért Mikát annyira nehéz legyőzni: mert fantasztikus időmérőző és legendás rajtoló, így valószínűleg ő lesz elől az első kanyarnál az esetek magas arányában. És emiatt uralhatja a versenyt az elejétől.

De ennek ellenére is úgy gondolom, hogy Michael még keményebb lesz 2001-ben. Most, hogy 1979 árnya le lett terítve és végre a Ferrari megszerezte a régóta áhított egyéni bajnoki címet, úgy vélem ‘pöppet jó’ lesz. Még egy új szintre is felléphet. De ugyanez igaz lehet Mikára is – Michael bizonyosan így gondolja. Mostanában mondta, úgy gondolja, hogy Mika erősebb lesz azáltal, hogy apa lett, – elméletileg a stabil családi háttér segít a stresszes időszakokban. Megjegyzem, Mika mindig is nagyon erős volt nyomás alatt.

Tehát, ki a jobb? Ki kéne végre böknöm, nemde? Sosem bocsátanád meg, ha anélkül fejezném be, hogy rábökök az egyikre vagy másikra. Hadd fogalmazzam meg így. Az összes pilóta közül, akik ellen versenyeztem, a legjobb Senna volt. Nincs kérdőjel. Az egész csomagot tekintve, Michael meglehetősen közel van hozzá, Mika szorosan a harmadik.

A nyers, Isten-adta tehetséget illetően még mindig Senna az első – de ebben Mika az, nem Michael, aki a legközelebb van hozzá. Ha Michael Schumacher és Mika Hakkinen ugyanabban a forma-1-es csapatban lennének azonos felszereléssel, időmérő alatt, szárazon, és megkérnél a gyerekeim bankbetétjeinek a feltevésére abban, hogy ki húzza be a pole-t, a pénzt Mikára tenném.

De Michael megnyerné a versenyt. Tessék, kimondtam.<<

Shortlink: http://wp.me/pzSiv-yg

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s