Michael Schumacher rejtélyes visszavonulása – A Rubython akta I./IV

For English readers: here’s the original version of this article!

Fordítás: Honey

Az alábbiakban egy érdekes elmélet tárul fel előttünk Michael Schumacher sokak számára váratlan visszavonulásával kapcsolatban. Természetesen nem tekinthető szentírásnak, mégis érdemes végiggondolni az itt leírtakat – a hétszeres világbajnok Mercedes színeiben történő idei visszatérése némileg alátámasztani látszik azt az elméletet, miszerint visszavonulása nem egészen saját akaratából történt – ez adta egyébként a cikk lefordításának apropóját is. Bulvárhír, vagy valós összeesküvés –  ez végérvényesen már soha nem derül ki…

A cikk írója Tom Rubython, brit újságíró és lapkiadó, akinek megrögzött szokása sikamlós talajra merészkedni Formula 1-es témákban. A cikket eredetileg megjelentető Business F1 magazin alapítója; jelenleg a SportsPro magazin főszerkesztője – három könyv – köztük Ayrton Senna életrajza – szerzője.

Csak hogy ne engem kövezzetek meg: az esszé eredetiben itt olvasható – igyekszem minél pontosabban visszaadni az ott leírtakat.

Az 2006–os Olasz Nagydíjra, és Michael Schumacher visszavonulásának drámai körülményeire sokáig emlékezni fogunk. Miután fő ellenfelét a versenybírók bizarr döntése félreállította útjából, Schumacher megnyerte a versenyt, majd bejelentette hogy búcsút int a versenyzésnek. Ennek az elképesztő, alig pár óra alatt lezajlott esemény-láncolatnak fordulatai egy előre megírt színdarabnak is becsületére váltak volna. A Business F1 felgöngyölítette, milyen események vezettek az ehhez az elképesztő végkifejlethez.

I. A Scuderia-szkander

2006 szeptember 10-én, délután 3 óra 25 perckor – pontosan egy időben azzal, hogy Michael Schumacher áthaladt a kockás zászló alatt, megnyerve ezzel az Olasz Nagydíjat, a Ferrari legfőbb sajtóképviselőjének, Luca Colajanninak emberei A4 méretű papírlapokat kezdtek osztani az újságíróknak a csapat motorhome-ja előtt. Az egy oldal terjedelmű sajtóközlemény a történelem legsikeresebb autóversenyzőjének visszavonulását jelentette be – a versenyzőét, aki pályája csúcsán éppen harcban állt a világbajnoki címért. Colajanni a Ferrari elnökének, Luca di Montezemolonak személyes utasítására cselekedett, aki pontos instrukciókkal látta el arra vonatkozóan, hogy pontosan mit és mikor kell tennie.

Az időzítés kétségkívül érdekesre sikerült, hiszen a díjátadást követő sajtótájékoztatón maga Schumacher ugyanezt készült bejelenteni. Az írott sajtónyilatkozatokat általában a bejelentés megtörténte után, esetleg azzal egy időben szokás kiadni – előtte szinte soha – hiszen így elvész a dolog lényege. Ezt élte át Schumacher is, amikor fél órával később nyilvánosságra hozta azt, amiről addigra mindenki értesült.

Az a sietség, amivel a Ferrari csapat saját versenyzője visszavonulását próbálta kihirdetni, felettébb visszatetsző volt. Colajanni olyannyira igyekezett elébe vágni Schumacher személyes bejelentésének, mintha azt akarta volna biztosítani, hogy a versenyzőnek ne maradjon semmilyen más választása.

Luca di Montezemolo a hétvége során végig jól láthatóan jelen volt a Monza Park Ferrari garázsában. Az időmérő napján a Ferrari motorhome körül járkált, elhárítva az újságírók arra irányuló kérdéseit, hogy mi folyik náluk tulajdonképpen. A verseny napján a Fiatot birtokló Agnelli család legelőkelőbb tagja, John Elkann, valamint a Fiat vezérigazgató Sergio Marchionne társaságában érkezett. Az általa rendezett fogadáson maga Piero Ferrari is jelen volt. Egy megfigyelő a számos nagy név egyidejű jelenlétére rácsodálkozva meg is jegyezte: „Olyan volt, mintha Luca erősítést akarna maga mellé.”. Miért kellett az erősítés? Ez hamarosan nyilvánvalóvá vált. Bár a Ferrari létesítményei környékén látszólag minden a szokott kerékvágásban haladt, a felszín alatt egy polgárháború látszott eldőlni – mégpedig Montezemolo javára. A harcok egész nyáron folytak, de úgy tűnt lassan elérkezik a végkifejlet. Montezemolo csak arra várt, hogy Jean Todt, a csapatfőnök, és Michael Schumacher, az első számú pilóta végre meglengesse előtte a fehér zászlót.

Igazság szerint senki nem tudta mi készül kirobbanni. Schumacher nem akart visszavonulni, legalábbis nem azon a napon. Úgy gondolta, van még benne erő a folytatáshoz. Montezemolo azonban már jóval korábban értésére adta (nyíltan szembeállva Jean Todt akaratával), hogy legkésőbb Monzáig el kell döntenie, hajlandó-e 2007-ben Kimi Räikkönen oldalán versenyezni, vagy a visszavonulást választja.

Korábban senki nem merte volna megmondani Michael Schumachernek, hogy mit tegyen. Tizenkét éven át a Formula 1 királya volt, és uralkodásának legalább felében a sportág nyilvánvalóan legerőteljesebb alakja is – elhomályosítva még magát Bernie Ecclestone-t is.

Montezemolo gyűlölte ezt a helyzetet, és Jean Todt szerepét is egyre kevésbé bírta elviselni a Michael Schumacher Showban. Enzo Ferrari véleményét osztva úgy gondolta, a pilóták csak alkalmazottak, akik fölött munkaadójuk rendelkezik. Todt ezzel szemben inkább kollegáris hozzáállású ember volt – a csapat legmagasabb pozícióval rendelkező tagjaival, köztük Schumacherrel is közeli barátságban állt, ahelyett, hogy beosztottként kezelte volna őket.

Mindamellett, kétség nem férhetett hozzá, hogy e két szembenálló vezetési stílus kombinációja elérte a kitűzött célokat. Éppen ezért mindkét fél hajlandó bizonyos fokig tolerálni a másikat

Schumacher Ferrarinál töltött 11 szezonja alatt korábban mindössze egyszer, 1999-ben fordult elő, hogy Montezemolo nem engedett saját elgondolásából.

Hivatalosan, persze, mindez meg sem történhetett. A hivatalos indoklás szerint Schumacher egyszerűen már hónapokkal korábban eldöntötte, hogy visszavonul, így a Ferrari szerződtette Räikkönent a helyére – és pont. Sőt, Todt kihangsúlyozta, hogy akinek erről más a véleménye, az „hülye”.

Akkor hát mindenki hülye.

Azon a hétvégén Monzában nyilvánvaló volt a feszültség Todt és Montezemolo között. Pénteken és szombaton vihar előtti csend uralkodott, miközben mindketten saját feladataikra koncentráltak. A verseny napján aztán, kevesebb mint 15 perccel a rajt előtt Montezemolo a Ferrarit faképnél hagyva a rajtrácson, Räikkönen kocsijához sétált. A pilótafülke fölé hajolt, és felemelt hüvelykujjal intett a pilóta felé, mintha azt jelezné, minden a tervek szerint halad. Meglepő dolog így viselkedni saját csapatunk egyik legszorosabb riválisával, ráadásul pont a Ferrari hazai versenyén.

Schumacher győzelme után, Elkan és Marchione támogató jelenlétét élvezve, az örömtől megrészegült Montezemolo a televíziós kamerák kereszttüzében átölelte és megcsókolta Jean Todtot. Ahogy Montezemolo olasz módra, vállát átkarolva csókot nyomott arcára, Todt gyorsan elfordult. Mintha a „Keresztapa 2.” azon jelenete elevenedett volna meg, amelyben Michael Corleone átöleli bátyját, Fredo-t, hogy fülébe suttogja halálos ítéletét.

A sorban ezután Michael következett. Miután Montezemolo futólag őt is összepuszilgatta, szintén kibújt főnöke ünneplő öleléséből és mereven átnézett annak vállai fölött. Montezemolo eközben jól tudta, hogy miközben ő két munkatársát ölelgeti, az újságírók éppen kezükhöz kapják végső győzelmét megpecsételő sajtónyilatkozatot.

A belső kör számára nyilvánvalóvá vált, hogy Montezemolo megnyerte a Todttal vívott magánütközetet, amit annak kivívásáért folytatott, hogy Räikkönenre vonatkozó opcióját kihasználva végre leszerződtethesse a pilótát a Ferrarihoz 2007-re. Egyértelmű volt az is, hogy Schumacher „Räikkönen vagy én” ultimátuma süket fülekre talált.

Ezért a diadalért Montezemolo minden elszántságával küzdött. Hat évvel korábban, hogy csapatának minden esélyt megadjon a győzelemre, Mika Häkkinent akarta leszerződtetni Schumacher mellé. Ebbéli igyekezetének azonban Schumacher és Todt közös erővel gátat vetett. Most azonban elhatározta, hogy kitart. Räikkönent akarta, és ennek érdekében magát Schumachert is hajlandó volt beáldozni. Azt is nyilvánvalóvá tette, hogy nem hajlandó továbbra is évi 45 millió dollárt fizetni a hétszeres világbajnoknak, akinek csillaga egyébként is leáldozni látszott. Ezt az összeget mindenképpen át kellet csoportosítania Räikkönen részére, akinek menedzsere, David Robertson mesteri módon harcolta ki a Kimi számára legelőnyösebb szerződési feltételeket.

Schumachert valójában nem egyszerűen ki lett túrva a Ferraritól – végül saját döntése alapján nem vállalta a versenyzést a számára felkínált feltételek mellett. Így aztán vonakodva bár, de a visszavonulás mellett döntött. Az időzítés legalább jól sikerült – így ereje teljében távozhatott.

Természetes, hogy ilyen a körülmények között mind a TV, mind az írott média felé tartott sajtótájékoztató siralmas hangulatban zajlott. Schumacher rendkívül mogorva volt. Egyértelműen nem örült a visszavonulásnak. Ennek ellenére eljátszotta a rá osztott szerepet, semmi jelét nem adva annak, hogy valójában kirakták a csapattól – Schumachertől távol állt az ilyesmi. Ráadásul a személyes nyilatkozata előtt kiosztott sajtóközlemény megfosztotta őt attól a lehetőségétől, hogy saját álláspontját képviselhesse. Montezemolo maga gondoskodott arról, hogy az események ne a Schumacher, hanem az általa szabott mederben folyjanak.

Michael kilátástalan helyzete nyilvánvalóan érezhető volt. Ő a rajtrács azon pilótáinak egyike, akik őszintén szeretik a Formula 1-et. Ez számára az élet, a levegő. Szemben azzal a sietséggel, ami néhány többszörös világbajnok visszavonulását jellemezte, úgy tűnt, ő versenyautóban készül átszáguldani negyvenes éveibe. 16 évnyi versenyzéssel háta mögött még mindig nyilvánvalóan nem foglalkoztatta a visszavonulás – bár ez az idő közel duplája az átlagos versenyzői karriernek – Riccardo Patresen kívül addig senki nem büszkélkedhetett ilyen hosszú pályafutással.

Harminchét évesen viszont azzal a sokakat súlytó problémával kellett szembesülnie, hogy Montezemolo szemében „szavatossági ideje” lejárni látszik. Willi Weber, Schumacher hűséges menedzsere meg is jegyezte egy újságírónak Monzában: „Michael rájött, hogy nem rendelkezik akkora hatalommal a Ferrarin belül, mint korábban gondolta.”. Schumi visszavonulása tehát legalább olyan ellentmondásosra sikerült, mint Formula 1-es bemutatkozása a Belga Nagydíj első szabadedzésén, 1991. augusztus 23-án, pénteken.

Folytatása következik…

Frissítés: Michael Schumacher rejtélyes visszavonulása – A Rubython akta (teljes)

2 thoughts on “Michael Schumacher rejtélyes visszavonulása – A Rubython akta I./IV

  1. Függetlenül attól, hogy tényleg Räikkönen miatt történt-e, ha csak annyi igaz ebből, hogy a sajtót előre és így értesítették, az egy védhetetlen szemétség. Nekem az a furcsa ebben a sztoriban, hogy akkor miért maradt mégis tanácsadónak, és tavaly nyáron — tudom, sokan nem hittek abban a nyakfájásban, de tegyük fel, hogy igaz — miért akart volna (tesztek nélkül, nem sok sikerrel kecsegtető helyzetben) versenyezni annál a csapatnál, ahol így bántak vele, ahol az őt támogató Todt már nincs, de ott van Montezemolo, valamint az a Räikkönen, akit már három évvel korábban sem akart maga mellé? Bevallom, én eddig elég tisztának képzeltem ezt a helyzetet: hogy a csúcson akarta abbahagyni, hogy 2005-2006 nehezebb volt a korábbi éveknél, jobban kimerítette, hogy többet akart a családjával lenni, meg Massa is elvesztette volna az ülését, holott Schumacher már csak egy-két évet maradt volna legföljebb. Az is érthető, hogy három év alatt feltöltődött, hiányzott neki a sport, Massa helyettesítése kapcsán megjött a kedve, Brawn mellett dolgozhat megint, nem annyira meglepő a visszatérése. Nem vagyok a szurkolója, de most nagyon kíváncsi lettem, hogy volt ez valójában, mert ha így, akkor nagyon méltatlan történet.
    P.S.: Még sosem szóltam hozzá, úgyhogy most kihasználom az alkalmat a dicséretre: remek a blogod, Hunnylander! Informatív, szép, nyelvileg is igényes és nagyon precízen felépített. :)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s