Michael Schumacher rejtélyes visszavonulása – A Rubython akta II./IV

For English readers: here’s the original version of this article!

Michael Schumacher rejtélyes visszavonulása – 2. rész (Az 1. rész itt olvasható.)

Fordítás: Honey

Az alábbiakban egy érdekes elmélet tárul fel előttünk Michael Schumacher sokak számára váratlan visszavonulásával kapcsolatban. Természetesen nem tekinthető szentírásnak, mégis érdemes végiggondolni az itt leírtakat – a hétszeres világbajnok Mercedes színeiben történő idei visszatérése némileg alátámasztani látszik azt az elméletet, miszerint visszavonulása nem egészen saját akaratából történt – ez adta egyébként a cikk lefordításának apropóját is. Bulvárhír, vagy valós összeesküvés – ez végérvényesen már soha nem derül ki…

A cikk írója Tom Rubython, brit újságíró és lapkiadó, akinek megrögzött szokása sikamlós talajra merészkedni Formula 1-es témákban. A cikket eredetileg megjelentető Business F1 magazin alapítója; jelenleg a SportsPro magazin főszerkesztője – három könyv – köztük Ayrton Senna életrajza – szerzője.

Csak hogy ne engem kövezzetek meg: az esszé eredetiben itt olvasható – igyekszem minél pontosabban visszaadni az ott leírtakat.

II. Robertson akcióba lép

A hétszeres világbajnok trónfosztásához a visszaszámlálás 2005. augusztus 25-én kezdődött, amikor a Ferrari egy éves opciót szerzett Räikkönen-re, amely biztosította számukra a jogot, hogy meghatározott időn belül nagyjából 45 millió dollár éves fizetéssel alkalmazzák őt a 2007-2009 szezon három évére, mely időtartam később meghosszabbítható. Az opció összege hivatalosan soha ne látott napvilágot, de a paddock környékén 5 millió dollárról szóltak a hírek.

Azt mindenki tudta, hogy a versenyzői piac fel fog kavarodni 2007-re. Látható volt, hogy a világ három legjobb versenyzőjének – Schumachernek, Räikkönennek és Fernando Alonsonak szerződése egyaránt 2006 végén jár le. A Formula 1 történetében ez mindeddig páratlan eseménynek számított, és egyben azt jelentette, hogy a 2007-es idénytől akár mindhárman csapatot válthatnak. Korábban előfordult, hogy egy, esetleg két élvonalbeli versenyző szerződése egy időben ér véget, de háromra eddig nem volt példa. Arra azonban igazán senki nem számított, hogy a három pilóta közül bármelyik valóban elhagyná korábbi csapatát. Schumacher helye be volt betonozva a Ferrarinál, és semmi jelét nem adta annak, hogy visszavonuláson gondolkodna. Alonso minden sikerét a Renaultnak köszönhette, miért váltott volna – különösen úgy, hogy a Renault csapatvezetője, Flavio Briatore menedzseli őt? Räikkönennek pedig, bár szerződése szintén lejárni készült, opciója volt annak meghosszabbítására, és igazából nem volt olyan csapat ahová érdemes lett volna átszerződnie.

Ilyen körülmények között ült le 2005 nyarán Räikkönen menedzsere, David Robertson, és a McLaren Mercedes csapatvezetője, Ron Dennis, hogy a finn versenyző jövőjét illetően egyeztessenek. Ez volt az első a 2007-es versenyzői felállásokra vonatkozó nagy tárgyalások közül.

Robertson arra számított, meglehetősen egyszerű dolga lesz. Räikkönen távozásának gondolata fel sem merült benne. Bár a szerződés valóban a lejárathoz közeledett, ám Dennisnek opciója volt annak meghosszabbítására – erről még Räikkönen első, 2001 szeptemberében aláírt szerződése rendelkezett. Dennis kisebb vagyont fizetett, hogy bebiztosítsa Räikkönen szolgálatait, még a Peter Sauber részére fizetendő, állítólag 14 millió dollárra rúgó kártérítést is átvállalta. Maga a szerződés igen komplikált volt – két idény (2002-2003) szerény fizetéssel, majd három év (2004-2006) sokkal magasabb jövedelemmel, ami 2006-ra közel már 45 millió amerikai dollárra rúgott. McLarenes szerződésének lejártával Räikkönen tehát még mindig igencsak távol állt attól, hogy szabadúszó legyen. Dennisnek minden joga megvolt ahhoz, hogy újabb három évre meghosszabbítsa megállapodásukat, amennyiben hajlandó még magasabb fizetést biztosítani a továbbiakban.

Ron tehát be volt biztosítva – de mindennek ára volt. Nem tudjuk pontosan, Räikkönen mennyit követelt, de fizetése 2009-re valószínűleg minimum 60-70 millió dollárra duzzadt volna. Dennis viszont, aki négy évvel korábban, 2001-ben – a 9/11-es terrortámadások előtt kevéssel, amikor világszerte egész más gazdasági mutatók uralkodtak, még besétált abba a kelepcébe, hogy csillagászati összeget fizessen, most szűkmarkúbbnak bizonyult; bár Räikkönentől továbbra sem akart megválni.

Robertson – bár kívülről semmi jelét nem mutatta – minden valószínűség szerint meglepődött kissé, amikor Dennis tudtára adta, hogy nem él az opció lehetőségével. Nincs hivatalosan megerősítve, de Ron valószínűleg abban gondolkodott, hogy opció által biztosított jogoktól – és az ezzel járó kötelezettségektől elállva, tiszta lappal új tárgyalásokat indíthat Robertsonnal – kedvezőbb feltételeket kiharcolva. A versenyzői piac állapotát felmérve Dennis jogosan gondolhatta, hogy Räikkönennek egyébként sincs hová szerződnie.

A McLaren csapatfőnöke nagy valószínűséggel azt hitte, hogy könnyen megegyezhet Robertsonnal akkor is, ha alacsonyabb fizetést – körülbelül évi 35 millió dollárt – ajánl versenyzőjének. Ez azt mindenképpen bizonyítja, hogy Dennis nem ismerte eléggé tárgyalópartnerét.

Robertson ugyanis a világ egyik legszűkmarkúbb embere. Még bírálói is elismerik, hogy képes belelátni a csapatfőnökök gondolataiba. Állítólag szabadidejében pszichikailag kielemzi őket, hogy aztán hatékonyabb lehessen a tárgyalások során. A paddockban eltöltött rövid pályafutása során olyan partnerekkel ült már le egyezkedni, mint Frank Williams, Flavio Briatore, Ron Dennis és Jean Todt – és mindegyiken felül tudott kerekedni valahogy.

Bárki, aki valaha is egyezkedni próbált vele, tisztában van képességeivel. Egyik üzlettársa mondta róla: „Nem megbántani szeretném – de olyan emberről van szó, hogy minden vele való kézfogás után megszámolod, megvan-e az összes ujjad. Szerintem titokban élvezi, hogy ilyen hírek terjednek róla.”.

Fontos kihangsúlyoznunk, hogy a 2005-ös idény említett időszakában, Robertson hírnevétől függetlenül Dennis nyugodtan gondolhatta, hogy minden ütőkártya az ő kezében van. A szezon második felétől Kimi uralta a versenypályát, és a McLaren volt a legerősebb csapat. Ezzel szemben a Ferrari épp a béka feneke alatt volt – miért ment volna hozzájuk Räikkönen, még ha lehetősége lett is volna rá?

A Renault szintén nem szerepelt az egyenletben. Mindenki úgy gondolta, Alonsot lehetetlen tőlük kirobbantani. Amikor Ron hagyta elúszni a Räikkönenre vonatkozó opciót, tudta – vagy legalábbis azt hitte, tudja – hogy Robertsonnak előbb-utóbb muszáj lesz elfogadnia ajánlatát.

Kimi menedzsere azonban valami mást érzékelt. Felfigyelt a McLaren szervezetében éledezni kezdő elégedetlenségre, és úgy érezte, mintha letérni készülnének pályájukról. A fülébe jutott, hogy Adrian Newey távozásra készül, és valószínűleg Nick Tombazis is követni fogja. A Ferrari problémáit illetően azon a véleményen volt, hogy azokat a gumiabroncsok okozzák, így közel sem megoldhatatlanok; biztos volt benne, hogy Ross Brawn és Rory Byrne nem felejtett el jó autót tervezni.

Mindenesetre meghallgatta Dennis álláspontját, és abban maradtak, hogy majd később jelentkezik.

Lehetőségeit végiggondolva, Robertson úr ezután szépen átmasírozott a Ferrari motorhome-jába, hogy felmérje a dolgok állását. Sejtette, hogy egyedül Todt-tal tárgyalni időpocséklás lenne – ezért a Montezemolo – Todt párost együtt környékezte meg. Ravasz rókaként megérezte, a két ember személyiségében rejlő különbségeket – éppen ezért folyamodott az „oszd meg és uralkodj” elvéhez. Elmélete teljesen beigazolódott. Míg Todt nem jött lázba Räikkönen szerződtetésének gondolatától, Montezemolo teljesen odavolt az ötletért.. Persze a dolog ennél komplikáltabb volt: a Ferrarinak már opciója volt Valentino Rossira, és Todt nyíltan kételkedett abban, hogy Schumacher támogatná Räikkönen szerződtetését. A körmönfont Robertson ezután ismét jelentkezett – ezúttal azonban már csak Montezemoloval tárgyalt. A két fél hamarosan meg is egyezett abban, hogy a Ferrari opciót kap Räikkönen szerződtetésére, a megfelelő összeg kifizetése ellenében.

Robertson sikere azonban még így sem volt bebiztosítva. A dolgok számára kedvező alakulása ellenére még így sem volt valószínű, hogy a Ferrari valaha is leszerződteti majd Räikkönent. Igazából mindezzel elsősorban Ron Dennist akarta jobb belátásra bírni. Gondoskodott róla, hogy néhány újságíró barátja „véletlenül” értesüljön a Ferrari opciójáról, és a hír biztosan elterjedjen a paddockban. Így akarta elérni, hogy Dennis mielőbb kiteregesse lapjait.

Ezután a dolgok némileg elcsitultak, amíg az évad végén Dennisnek fülébe nem jutott a hír, hogy Räikkönen aláírt a Ferarrihoz. Bár egyelőre csak opcióról volt szó, azonnal felismerte, mire megy ki a játék, és úgy döntött, nem szeretné egy évig rövid pórázon várni, hogy épp a Ferrari döntsön jövőjéről.

Ez idő tájt a kalapban szereplő harmadik versenyző, Fernando Alonso helyzete is kezdett bizonytalanná válni, mivel a madarak csiripelni kezdték, hogy 2006 végén a Renault kivonulni készül a Formula 1-ből. Egy különösen magas beosztásban tevékenykedő informátor arról sugdosott Dennis fülébe, hogy ez egészen biztosan így lesz. A Formula 1 számára ez meglehetősen rossz hírt jelentett, Ron Dennist azonban egészen felvillanyozta ez az információ. A dolog igazságtartalmától függetlenül a híresztelésnek egyre többen adtak hitelt, ami Alonsot is játékba hozta.

Dennis meg is környékezte a versenyzőt. Tisztában volt azzal, amivel a paddockban mindenki: évi 6 millió dolláros keresetével Alonso jócskán alul van fizetve. Dennis első ajánlata évi 16 millió volt – az időzítés sem lehetett volna jobb.

Ebben az időszakban a Renault 2007-es kilátásai a lehető legsötétebbek voltak, míg az évad második felében nyújtott elsöprő teljesítmény eredményeképpen McLaren nagy reményekkel tekinthetett a jövőbe. A wokingi csapat ekkortájt jelentette be, hogy 2007-től megnyerte a Vodafone főszponzori támogatását; anyagilag tehát páratlan felvirágzás előtt állt. Mindezt számításba véve, Alonso menedzsere nem tehetett mást, minthogy azt tanácsolja versenyzőjének, fogadja el Dennis ajánlatát. Tisztában volt vele, hogy pillanatnyilag a Renault képtelen versenyképes ajánlattal előállni (bár később a helyzet pozitív fordulatot vett.)

Dennis egyetlen feltételt szabott az ajánlat mellé – azonnali hatállyal nyilvánosságra akarta hozni a szerződést, nem törődve azzal, mekkora bomlasztó hatással bír ez majd meglévő versenyzőire. A hozzá közel állók elmondása szerint döntése mögött az a féktelen vágy állt, hogy mielőbb visszavágjon David Robertsonnak, és megmutassa a Formula 1 világának, mekkora stratéga veszett el benne.

2005 decemberében Alonso szerződtetésének híre karácsonyi meglepetésként érte a gyanútlan világot – egyöntetű felzúdulást okozva, amely elsősorban Briatore pozícióját, és a nyilvánvaló érdekellentétet vette célba. Flavio láthatólag nem törődött mindezzel. Érdekes módon Dennis és ő egészen más történettel állt elő Alonso szerződtetését illetően. Utólag persze mindez nem számított. A bankszámláján David Robertson által okozott dúlás után, Dennis elégedett volt azon munkájával, hogy megszerezte Alonsot mindössze 16 millió dollárért.

Meglévő versenyzőit azonban sikerült vérig sértenie mindezzel – azok egyöntetűen eldöntötték, hogy 2006 végén mindketten megválnak a csapattól. Úgy érezték, át lettek ejtve. Räikkönen helyzete 2007-re egyik pillanatról a másikra bizonytalanná vált.

Folytatása következik…

One thought on “Michael Schumacher rejtélyes visszavonulása – A Rubython akta II./IV

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s